A park
Dantes 2013.10.30. 11:03
Ha az ember gy megy vgig egy utcn, hogy kpes figyelni az embereket, rengeteg dolgot megtudhat rluk csupn pr msodperc alatt. Elg csak hrom msodpercnyi figyelmet szentelni valakire az "avatott" szemeknek, hogy tudja, mi az nagy titka. Nem szemfnyveszts, de a szemnek van a legtbb kze hozz.
pp a parkban ltem, s szoksosan az embereket figyeltem magam krl. A mellettem lv padra szinte replve rkezett meg egy fiatal procska. A fi jvgs volt, taln divatosnak is mondanm, mg a lny egy kiss leharcolt klsej, s kevsb impozns jelensg. A szemket elnzve minden kiderlt rvid id alatt. A fi szintn szerette a lnyt, nem a klsejt, hanem mindent. Ez azonnal feltnt, ahogy csillog szemmel figyelte a lny apr mozdulatait, s ahogy megsznt krltte a vilg. A lny zavarban volt, szinte mg mindig el sem hitte, hogy ekkora szerencse rte ezzel a fival. Egy szintig flt is attl, hogy felbred az lmaibl - errl rulkodott az, hogy sokszor vett mly levegt, flnken nzett a fira, s gyakran sszerezzent vagy kapkodta a pillantst.
Ennl sokkal rdekesebb volt szmomra a jrkel fiatalok tekintete, ahogy tsiklott a kis lom-pron. Volt, aki csodlkozva nzett kicsit, s megrknydve taln, megint msok hajlandak voltak egy rpke pillanatig velk rlni - ezek ltalban a nyitottabb lelk s jindulat emberek voltak - s mosolyora hzdott kicsit a szjuk. Ilyenkor mindig elgondolkodom azon, hogy mi mindent gondolhatnak. Pldul lehet, hogy azrt mosolyodott el, mert tudta, hogy a kt pr mit rez, s ez kellemes emlkeket bresztett benne. Vagy csak aranyosnak tallta a jelensget, de termszetesen akr ironikus is lehetett az a mosoly. Megannyi ember, megannyi trtnet.
Aki nem ket nzte meg egy gyors pillants erejig, az engem. Sok esetben lttam, hogy levontk a kvetkeztetst, hogy egy semmitmond parkelem vagyok, mint a pad, amin lk. Taln arra is gondoltak, hogy vrok valakire, de zmben inkbb azt lttam, hogy ltjk rajtam a magnyt. Vagyis ltni vlik. Sokan ismernek etren flre, s n mindig rlk ennek, mert gy zavartalanul figyelhetek, s prblhatom megrteni a dolgokat.
Mire fellltam, a kis procska mr szerelmes cskokba fullasztotta egymst, gy kiss meg is ijedtek, amikor leejtettem az ngyujtmat. Amikor rm nztek, s mindkettjk szemt tisztn lttam, szinte olvasni lehetett benne a meglepdst. Most n voltam knytelen elmosolyodni, mert biztosan mondhatom, hogy amikor k leltek a padra, szre se vettk a jelenltem.
Mert ilyen a lngol szerelem. Mellette semmi ms nem ltezik.
|