John Watson egy mérhetetlenül béketűrő ember volt. Gyakorlatilag bármit elnézett a fiatal és életvidám szomszédainak, a hajnalig tartó zenélgetéstől a hétévégi házfelújításokig mindend, egy dolgot kivéve. Watson ahányszor csak bekapcsolta a laptopját, azt kellett érzékelnie, hogy az internete jelentős mértékben le van lassulva.
 Miután felhívta kedves barátját, és kollégáját Dantes Holmest, hogy megtechniszerelné-e neki ezt a bosszantó internet-problémát, megkapta a szörnyű diagnózist: Lopják a netét.
John Watson egy mérhetetlenül béketűrő ember VOLT. Pontosan addig a percig - vagy esetleg még egy percig, amíg felfújta magát kellő méretűre - és mérhetetlenül pusztító bosszút forralt ki neveletlen tolvaj szomszédai ellen.
 Másnap kötényt öltött, és elővette szépapja ősöreg receptesfüzetét, ahol is kikereste a bögrés-mikrós-süti nevű egyveleget. Miután gondosan összeírta a hozzávalókat munkához is kezdett, és egyenes útja vezetett a kórházba, mert bizony John Watson tudósorvosdoktor volt. Ott szerzett két evőkanálnyi frissen leszívott hájat, amivel büszkén haza is battyogott. Ott aztán összekeverte a hozzávalókat, és 5percen belül mennyei(neknemmondható) süteményt hozott össze, amire gondosan masnit is kötözött. Testére a legjobb ingjét, arcára a legálszentebb vigyorát öltötte, így vonult át légiesen a kedves szomszédaihoz.
 Odaérve aztán kettőt kopogott az ajtón, amit aztán az éhségtől kopogó szemű szomszédai ki is nyitottak. Szemük úgy tapadt a friss süteményre, mint légy a légypapírra, és Watson bedobta a csalétket azonnal. Egy kikötést tett, itt és rögtön kell megenniük a nevezetes süteményt, mert a bögrét Dantestől szerezte, aki bizony rövid úton a másvilágra küldené, ha a kedvenc bögréjének lába kélne - ezen a ponton ő maga is elgondolkodott, hogy bölcs ötlet volt-e pont abba a bögrébe tenni, de napolta a problémát. A szomszédok jóízűen megették, és megkérdezték, hogy esetleg kérhetnének-e még a jövőben ilyet. Watson kellemes hangszínben válaszolt:
- Sajnos nem hinném. A kórházban mostanában nem lesz több zsírleszívás, így nem lesz hozzá kellő alapanyag.
Kellett kerek 60mp mire a két szenvedő alany felfogta a mondat jelentését. Ezután egymás szavába vágva öklendezve próbáltak valami módon a helyzettől szabadulni. Watson doktor csak intett nekik egyet jóindulatúan, és haza sétált a bögréjével, és a terjeszkedő önelégültséggel a szívében.
 Kicsit később látta ám, hogy a szomszédai csomagolnak, és költözködnek. A függöny mögül leste, ahogy az érkező Dantes Holmes beszédbe elegyedik velük, miközbe az illetékesek eltorzult fejjel mutogatnak a ház felé. Watson csak mosolygott. Mosolya azonban azonnal lehervadt az arcáról, amint a felé közeledő Dantes dühtől eltorzult arcába nézett. Mikor amaz benyitott az ajtón, Watson már a futó cipőjét erőszakolta magára, és már csak futtába dobta be az áruló bögrét a mosogatóba.
Itt a vége, fuss el véle.

Hozzászólások megjelenítése

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés