Ember? Vagy csak egy hajléktalan?
Dantes 2013.11.21. 16:51
Az utcákat járva lépten-nyomon találkozunk velük, mégis inkább szeretünk nem is figyelni rájuk. Mintha csak az utcák tucatjával rendezetlenül szétszórt kellemetlen elemei lennének. Némelyek csendesek, némelyek részegek, némelyek könyörögnek. Mióta csak létezik az urbanizáció, fellelhetőek a mindennapjainkban.
Sokan gyűlölködve néznek rájuk, amikor olcsó alkohol bűzétől körüllengve a padok alatt alszanak, rendezetlen és ápolatlan külsővel, mint aki már nem is akar a társadalom részévé válni.
Nekünk, akiknek megadatott az, hogy az internet világában barangolva éljük napjaink zömét, szinte felfoghatatlan az a nyomor, amiben embertársainknak nap mint nap része van. Mi, akik a fűtött szobáinkban, kényelmes székeinkben hátradőlve nézzük a legújabb sorozatokat, talán életünkbe bele sem gondolunk a bolt az iskola vagy a munkába menetünk közbe, amikor fázósan húzzuk össze a legújabb vastag bélelt kabátunkat, hogy talán két sarokkal arrébb él egy ember, aki ebben a hidegben éli mindennapjait.
Mondhatnánk, hogy szegény ember, de ott van a hajléktalan szálló. Nos kedves barátaim, súlyos tévedésben éltek, ha még hisztek abba a tündérmesébe, hogy a hajléktalan szállóban a szálló szó a szállodára utal, ami kényelmet és otthonosságot jelent.
Nem. Hiába építenek újabb és újabb szállókat, akár a legmodernebbeket is, és talán már-már a kényelmet is elérhetik benne, de nem tudnak mit kezdeni az életbe belefáradt megannyi ottélővel. Nekik már minden mindegy, és gyakran elvesztenek már mindent magukból, ami a régi szocializált énjükhöz tartozott. Ember embernek farkasa lesz, mitöbb mindezt fokozandó, rettenetesen kevés élettérrel - összezsúfolva. Így talán nem is csoda, ha páran inkább a fagyhalált választják az utcákon a decemberi fagyos éjszakákon, minthogy egy késsel a szívükbe "ébredjenek" a melegben.
Meg kell állnunk egy pillanatra, és végig gondolni a tényt: Mi is kerülhetünk ide. Te is, és én is természetesen. Mert mitől függ manapság egy ember élhető környezete? Igen. Csupán pár vert fémen, vagy nyomtatott lapon függ, hogy végig kell-e néznünk, ahogy a szeretteink a szemünk láttára halnak éhen. És ha még marad bennünk annyi bizalom az emberiség felé, hogy fogjuk összegyűrt kalapunkat, és beállunk a nálunk sokkal előnyösebb élethelyzetben élő emberek közé, hogy szánjanak meg egy kis apróval minket, vajon kapunk-e?
Talán mondatjuk azt flegmán, hogy a kapott pénzből úgyis bort vesz. De kérdezem én tőled, hogy szeretnéd felvállalni az életed, ahonnan már nemigen van kiút vagy kilátás. Tiszta fejjel, szíved minden dobbanásában attól félve, hogy mikor esik neked egy sorstársad, vagy egy bepiált huligán, hogy pontot tegyen az életed történetének végére? Vagy esetleg az alkohol nyújtotta bódító mámorba, amikor se a hideget, se a félelmet nem érzed? Gondolkodj, mielőtt ítélsz!
|
Ezt a kérdést személy szerint én is nehéznek tartom. Az nyilván nem állapot, hogy az utcán éljenek, mert az nem emberhez méltó. Kérdés mi jutatta ide saját hibája, vagy olyasmi, ami ellen nem tudott védekezni. De mindettől függetlenül szerintem mindegyiknek járna egy második esély.
Csak sajnos minél tovább van valaki távol a munkától a rendes élettől, annál nehezebb visszaszoktatni. De ha nagyon akarja valaki én bízom benne, hogy sikerülhet.
Hogy mit adjunk nekik? A sulinknál az aluljáróban szokott árulni egy hajléktalan Fedél Nélkült. Becsületes árus, az újság nem csak egy álca oda is adja ha megveszed. Biztos vagyok benne, hogy ő nem alkoholra költ. És itt megint előjön, hogy ez akarat kérdése. Úgy gondolom ő rendes életet akar. Alapvetően így nem szoktam adni, néha mégis de nem tudom mire költötték. Az étel, az igen jó ötlet sőt ha tényleg az kéne mindenkinek még jobb. De vagy másra költik a kapott pénzt, vagy a másik rosszabb eshetőség ha a koldusmaffiának koldul, ami sajnos létező jelenség. Ez talán inkább Pesten lehet jellemző.
Így a végén csak annyit mondanék még, mindezektől függetlenül, hogy gondoljatok egy pillanatra tényleg arra, ahogy éltek ahol éltek a meleg ház kisebb vagy nagyobb, vagy lakás mindegy. És adjatok hálát, hogy nem az utcán kell élnetek.