A bukott diák
Dr. Watson 2014.01.21. 13:15
Korábban leírtam milyen ügyesen halasztgattam a tanulást. Meglett az eredmény: bukta. Következzék tehát most bukásom története.
A telefon ébresztője aznap hétkor csörgött. A fiú lassan feléledt, és rájött szörnyű helyzetére. Nagy izgalomban kezdett készülődni. A korábbi bukások dolgoztak benne. De most meglehet- gondolta miközben öltözött- egész jól megtanultam.
Összeszedte magát, a tudását és elindult az iskolába. Útközben próbált nem erre gondolni, de hiába. Ahogy közeledett egyre nőtt a feszültség. Nem tudott másra gondolni. Fel a lifttel a már jól ismert helyre, már vannak is páran. Más vizsga is lesz. Emlékszik rá hisz neki is volt. Mikor pedig kiderül, hogy a legrettegettebbet kapják vizsgáztatónak a fiú úgy érzi neki még egész jó a helyzete.
9 óra. A tanár kis késéssel jön. Nem megy be az elsők közt. Nem akar. Hamarosan azonban ő is sorra kerül. Beugró: képfelismerés. Gyerekjáték, a legkönnyebb kép. Jön a tétel. Hmm egész jó mitózis. Ez kb meg is van. Leül kidolgozni agyában lázasan cikáznak a gondolatok. Összeszedi, amit tud és más feleleteket hallva egészen megnyugszik. Meglesz ez. Ekkor érkezik a másik vizsgáztató. Ő kell ez az! Megy is azonnal hozzá.
Elkezdi mondani, de már bele is kötnek. És egyre csak belezavarja, és kínozza mígnem végül az ítélet: egyes. A fiú félig-meddig összetörten távozik el a villamoshoz majd végül eltűnik a tömegben.
Rövid történetemet olvashattátok. Most pedig néhány jótanács:
-
Ne hagyj mindent az utolsó napra!
-
Mindig ismételd át a tanulnivalót!
-
Amikor azt hiszed tudod, nézd meg mégegyszer.
-
Ne légy lusta!
-
–
Ezek a tanácsok mindenhol elhangzanak, de csak azt tudom mondani én is: tanulni, tanulni, tanulni! Ismételni, ismételni! Nem lustulni!
Legközelebb egy remélhetőleg vidámabb írással jelentkezek. Addig is viszlát!
|