Igen. Itt ülök éjfél elmúlt, és beleviszem magam a rosszba. Megnéztem egy-két emléket. Képek, hangok, írások. Dantesről szólnak. Hiányzik. Nekem nagyon hiányzik. És most nem panaszkodni akartam megint, vagyis nem gondoltam rá így. De ez lesz belőle.

Miatta csinálom az egészet. Hogy a honlap visszanyerje a régi dicsőségét. Ez nélküle kb. lehetetlen, de megteszem, amit tudok. És sajnos néha elkap ez. Az a mérhetetlen mély és rossz, vegyes érzelmek, kérdések. Miért ment el? Visszajön-e? Vissza kell jönnie. Nélküle szörnyű, mert csak vele van reményem… De mire? Vele éppoly rossz, mint nélküle. Tudjátok jópár év eltelt már, és hatalmas hullámvölgyek voltak. És az igazság az, hogy nem tudom mi a helyes. Nem akarok rosszat, de félek a jelenlétem, az érzéseim már olyan terhesek, hogy nem sok maradásom van. Állandó eltűnés, majd újrakezdés. Én mégis mindig ebbe megyek, nem tudok nemet mondani. Azt hiszem beteg vagyok.

Pszichológiailag. Olyasmire vágyom, amit kb sosem kaphatok meg, úgy érzem nem, de mégis folyton azután futok, bízva az álom megvalósulásában. Néha el is tudom hinni, miatta is. De aztán rögtön szertefoszlik az álom. Nem szeretek a magánügyeimről beszélni. Igen fura itt igen, de itt senki sem ismer, nincs személyesség, jobb. Erről pedig nehéz is lenne komolyan beszélni bárkivel. Nehéz jól átéreztetni a helyzetet.

Azt hittem tudom kezelni a helyzetet. Ez így hazugság. Féltem, hogy nem fogom tudni. Az ember nem képes megváltozni. Elnyomja a dolgokat, de örökre nem tűnnek el. Itt forr bennem a túlzott akarás. De nem akarok vele senkinek sem ártani. Kellemetlen percek semmi. Csak nehéz.

Hogy meg fog-e oldódni a helyzet? Nem hiszem. Csak egyféleképpen oldódhatna fel, ami kizárt. Minden más, így vagy úgy a szenvedést hozná el. Nekem. Hogy mi lesz a jövő?

Nem tudom. Sem azt, hogy Dantes visszajön, sem azt, hogy maradhatok-e, sem azt, hogy mi lesz velem és az életemmel. Semmit.

Bocsássatok meg, hogy megint titeket terheltelek, de nincs igazán nagy közönségem.

Remélem, hogy lesznek páran, akik megértenek, és esetleg tudnak segíteni valahogy. Mert magamon nem tudok. Nem tudok kitörni a börtönömből. És talán nem is akarok.

Mit mondhatnék még a végén: Istenem segíts meg!

Hozzászólások megjelenítése

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés