Vidámpark A vidámpark a legjobb a világon Bár a körhintát nagyon utálom Míg másoknak ez hatalmas móka Addig nekem csak visszajön a róka. A hullámvasút izgalmas dolog Bár rajta a gyomrom morog S ha netán felszállnék egy menetre Az ebéd gyorsan visszaköszönne. Szellemvasút félelmetes jószág Rajta ülve izgul az egész ország Nekem sajnos ez sem túl jó játék Annyi a kanyar, a végén tuti hánynék. Elvarázsolt kastély szellemes, ötletes Itt a lábszag megvan vagy öthetes A gyomrom nem bírja a szagot S kipakol magából egy adagot. Mire ülhetnék fel, kérdem magamban S már látom magam abban a hajóban Lágyan ringat mindenféle irányba A zacskóm hála nincs nálam hiába. Eszek kis vattacukrot szeretem édes Aztán meg gyorsan irány a jégkrémes Sajnos a fagyiban van kis szalmonella Kapkodom lábam, s azt mondom: húha! Méghogy legjobb, ekkora hazugság Mikor kilépek maga a mennyország Forog velem körbe a világ ezerrel Elégedj meg te is egyetlen menettel. Kicsalják a pénzed cserébe hányhatsz Utána sírhatsz, szédülhetsz s bánhatsz De hiába minden a pénzed már oda Hallod-e Jóska? Te se menj oda! Zárom most versem a parkról Legközelebb írok a tengerpartról Az is elég hullámos valami Belőlem se most lesz valaki.

Vidámpark Vattacukor, nyalóka Itt nincs kalács fonódva. Na de mégis, hol vagyok ma? Naná, hogy a vidámparkban. Van itt gyerek, s érett bőven, Nyáridőben meg is főnek. Nem is szegi ez a kedvem, Betérek hát csendben. Első utam a hullámvasúthoz vezet. Eddig úgy hallottam, remek Sebesen beülök hátra Az indulásra várva. Sikolyok jönnek minden irányból Én meg csak hallgatom- megszokásból. Szívem dobogása, mint a kolibrié, Azt érzem, nem lesz minden oké… Fekete medvecukrot ettem, Látom én már: ez a vesztem. Fele úton járunk most mi, De úgyis ki fogom hányni. Visszatartanám, de hiába Ráfolyt a kislány hajára. Elbújnék, de nem tudok. Hogy én ezért mit kapok… […] Vége. Ennyi lenne? Elviharzok innen… Foltos lettem sok helyen, Ledobom hát ruhám menten. A kislány régóta keres engem. Ha netán megtalálnak, nekem végem. Így hát nagy bánatomra Távozom az otthonomba. Kinevettem én őt nagyon, Sok-sok sampon, s újra ragyog. Én pedig moshatom a ruhámat kézzel, Mert rossz a mosógépem, képzeld. Gonosz vagyok, de nem is tagadom, Jövőhéten állatkerti napok!

Hozzászólások megjelenítése

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés