Nem hiszem, hogy lett volna olyan perc az életemben, amikor igazán sokra tartottam magam, ahogy azt sem hiszem, hogy lett volna olyan perc, amikor valaki ne tartott volna sokra. Tény, hogy nehéz természettel lettem megálldva, de ezt általában kompenzálja a türelmem, és az, hogy alapvetően nem akarok rosszat senkinek.

Az írás, számomra egy szenvedély, amiről nem tudnék leszokni soha. Inkább az oxigénről, mint erről, hiszen jobban a lételemem. Anélkül nem megy egy nap se. Az a tipikus idióta vagyok, aki sétálás közbe is fejébe kommentálja a dolgokat, beszélni ritkábban szoktam, az érzéseimről meg egyenesen szinte soha. Úgyhogy egy kényszerszülte megoldás számomra, hogy írjak. Akár egy művet, vagy a chaten, de ha nem tenném, egy antiszociális veszett kutyává változnék, aki mindent és mindenkit megtámad maga körül.

Ismerem magam, bár az értékeimet annál kevésbé. Elismerni pedig általában képtelen vagyok, ezért tengődök inkább a magam teremtette önbizalom-mentes pokolban, amit azért meglehetősen jól kompenzálok azzal, hogy elbűvölöm magamkörül az embereket valami számomra is ismeretlen szuperképességgel.

Több dolognak is függője vagyok, de ezek közül első helyen a kávé áll, ami olyannyira a mindennapjaim része, hogy gyanítom enélkül a rituálé nélkül üressé is válna minden napom. Nyüzsög körülöttem az élet, és az ereimben felhalmozott adrenalinnal fűszerezett koffein segít lépést tartani.

Márpedig nekem muszáj lépést tartanom, mert veszettül hajszolom az új meg az új tudást, emberismeretet, felismeréseket, világképeket. Félek nem fogok eleget élni, hogy kielégítsem ezeket a vágyaimat.

Amúgy üres vagyok. Teljesen és mindenestül. Az érzelmeim általában csak megszokásokból fakadó reflex reakciók, és mindent egy másik bonyolultabb szemszögből közelítek meg. Legyen az barátság, vagy szerelem, vagy maga a család. Ebből fakadóan néha zavarosnak tűnök, és olyan, mintha nem is ebben a materiális világban élnék. Kicsit talán így is van. Mondanám, hogy ez hiba magammal szemben, de közben sosem felejtek el élni.

Az életet pedig önmagamért nem művelem. Élek a családomért, az adott szavamért, és a világért is kicsit - sosem tagadtam, hogy világmegváltó gondolataim vannak.